Halloween, Mindenszentek napja, Halottak napja

2017. október 27.

Emlékezünk...



Halloween

Ünnepe október 31-éhez kötődik, a kísértetek és démonok pogány kelta ünnepére, a samhain-ra vezethető vissza.

A mindenszentek napját megelőző este, október 31-én ünneplik a Halloweent, ami ősi kelta hagyományokból alakult ki, és ami az angol „All Hallows Eve”, azaz „a mindenszentek előestéje” rövidített alakja. Az ünnep eleinte az angolszász területeken terjedt el, de mára már szinte az egész világot meghódította. Eredete a mindenszentek ünnepéhez hasonló: a régiek úgy hitték, hogy ezen az éjszakán elvékonyodik a határ az élők és holtak világa között. Ezért, hogy megvédjék magukat az ártó szellemektől, ijesztő jelmezekbe bújtak, és rémisztő arcú töklámpásokat faragtak, amikbe egész este égő gyertyát helyeztek.

Története

A halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. A római hódítások során Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni. A pogány kelta hagyományok közt szerepelt az őszi samhain ünnep, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor a mai Nagy-Britannia és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett, és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.

Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék vándorlásukat. A kereszténység elterjedésével később Halloweennek nevezett pogány kelta ünnep napjának éjszakája jelentette a sötétség kezdetét, mert a kelták úgy hitték, hogy a napisten Crom Cruach ekkor a halál és a sötétség istenének fogságába kerül. Október 31-én, az újév előestéjén Samhain összehívta a halottakat, akik különböző formákban jelentek meg: rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A kelta papok egy hegytetőn, a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény- és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat.

A belsejében mécsessel világító töklámpás lett az idők folyamán a Halloween legfontosabb kelléke, illetve tradicionális szimbóluma. A faragott sütőtök először az aratási idényhez kapcsolódott, jóval azelőtt, hogy a Halloween jelképévé vált volna az Egyesült Államokban. A kivájt töklámpás angol elnevezése „Jack O'Lantern”, azaz „Lámpás Jack”.

Töklámpás legendája

Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte hogy lemásszon a fáról az ördög - aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, amit nyugtalan lelkének szánt. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette világító lámpásnak, s azóta lelke ennek a takarmányrépa-lámpácskának a fényénél keresi megnyugvását.






Mindenszentek ünnepe

November 01-én az üdvözült lelkek emléknapját ünnepeljük, ez a katolikus keresztény világban a mindenszentek napja.
                            Emlék az, ami itt suhan el velem messze, az éjben

                         Emlék ez a hajó, emlék a város emlék vagyok én
                         Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat, egy se
                         Robogó légigép visszarohanó Lethe-hajók
                         Ablaka mellől lesve ki fekete ködben
                         Hogy egymást messe mégegyszer szempillantásra a két út
                         Elvillanva hogy lássalak s te is, és intsünk az ablakon át
                         Csak ennyit, szervusz, isten veled, isten veled! élet,
                         Ifjúság, remegő remény, mámor, félszeg, gyönge mosoly
                         Halk, tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen

                                                                         (Karinthy Frigyes: Mindenszenti litánia - részlet)


Története

A Mindenszentek ünnepe a katolikus egyház saját ünnepe, ami a történelem folyamán összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel is, amelyet azonban már az ókereszténység korában krisztianizáltak. A Samhain pogány ünnep jelentette a kelta népek számára az újév, valamint a tél és a sötétség kezdetét. Úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat.[6][7] A keresztény közösségek a hetedik századtól kezdődően egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. Így a pogány halottakra emlékező ünnep Mindenszentek ünnepeként élt tovább.

Britanniának Rómával való kapcsolata idején több, a kelta ünneppel rokon római ünnep is egybemosódott, habár nem az őszi napéjegyenlőség körüli időpontban tartották. A római Feralia a holtak emléknapja volt, melyet február 13-21. között ünnepeltek. Virággal díszítették a sírokat, ételeket és sót helyeztek rájuk. Ideje alatt bezárták a templomokat, s nem kötöttek házasságot. Úgy hitték, hogy az elhunytak lelke ezekben napokban feljön a sírra, s fogyaszt az ételekből, mert szünetelnek az alvilági büntetések és a manesek (manes = elhunytak lelkei) is pihennek. Február 22-én pedig minden római család megülte a caristiát, a kölcsönös szeretet ünnepét és egymást megajándékozva, vidámsággal oldották föl a Feralia komorságát. A másik római ünnep a Pomona-nap volt, Pomonának a gyümölcstermésért felelős isteni szellemnek, a gyümölcsfák és kertek istennőjének, numennek az ünnepnapja.

IV. Gergely pápa, aki 835-ben egyetemes ünneppé tette a Mindenszentek ünnepét

A kereszténység elterjedésekor az őskeresztény gyakorlat az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el, így lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították azok elsorvasztása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum). III. Gergely pápa a 8. században a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok (dedicatio Sanctae Mariae ad Martyres) emléknapját november 1-jére helyezte át.[8]

Írországban az október 31-éről november 1-re virradó éjszaka az All Hallow's Eve, „Mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November első napja volt a keresztény ünnep napja, All Saints' Day (All Hallow's Day, „Szentek napja”). Később ez a kettő sok helyen összemosódott.

A keresztény Keleten már 380-tól megtartották az összes vértanú ünnepeként. A nyugati keresztény egyházban 609-től ünneplik, attól az évtől, amikor IV. Bonifác pápa Rómában átvette és május 13-án Mária és az összes vértanú tiszteletére felszentelte az eredetileg a pogány istenek tiszteletére épült Pantheont.

A 8. században III. Gergely pápa tette a "Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek" emléknapjává. 835-ben IV. Gergely pápa a mindenszentek ünnepét november 1-jére helyezte és egyetemes ünneppé tette, Jámbor Lajos frank császár pedig az egész Frank Birodalomban hivatalosan is elismertette.

A hagyomány szerint VI. Leó bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére. Mivel azt nem engedték, hogy a templomot a császárnénak szenteljék, León úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.

Szokások

Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél", a "mindenki keresztjénél" elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket. Magyarország egyes vidékein régebben harangoztattak is a család halottaiért. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. E szokást nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok és a nem hívők is átvették. Mivel a krizantém fehér és színes változatai Mindenszentek és Halottak napja körül nyílnak, Magyarországon leginkább ez a virág az, amivel a sírokat díszítik. Az Ipoly menti falvakban, ha valaki nem tud elmenni a temetőbe az otthon gyújt gyertyát a halottja tiszteletére. Régebben azt figyelték, hogy kinek ég el hamarabb a gyertyája, mert a népi hiedelem szerint az hal meg előbb a családban akié előbb elalszik. Vannak, akik a gyertyagyújtás szokásáról kereszténység előtti eredetet feltételeznek. Ők azt tartják, hogy azért gyújtanak lángot a sírokon, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a gyertyák lángja mellett, illetve, hogy visszataláljanak sírjaikba, és ne nyugtalanítsák az élőket.


Halottak napja

November 2-án ünnepli a kereszténység a halottak napját,  ami ekkléziológiailag a "szenvedő egyház" ünnepe, a küzdő egyház (ecclesia militans) ekkor a szenvedő egyházról (ecclesia patiens) emlékezik meg. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Ennek a szokásnak a célja eredetileg az volt, hogy ezen a napon kiszabadult lelkek újra visszataláljanak a maguk sírjába, szívesen maradjanak lakhelyükön és ne kísértsék az élőket. Ezt a szokást nem csak a katolikusok tartják, hanem a protestánsok is átvették.

Az ókori rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. A holtak tiszteletének szánt, róluk megemlékező ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. Február 22-én minden római család megülte a caristiát, a kölcsönös szeretet ünnepét, s egymást megajándékozva, vidámsággal oldották föl a feralia komorságát. A holtakról való megemlékezés az ókereszténység kora óta, a 3. századtól, minden liturgiában megtalálható volt a Szentmisében. Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak napját. Szent Odiló clunyi bencés apátkezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is.

                          „Ne nézzetek rám borzalommal,

                           ha meghalok:
                  &nb

Anyákról...

2017. május 7.

Óh, ha cinke volnék...

Anyákról...


"Anya csak Nő lehet.
Ez az ő kiváltsága.
Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb.
A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel.
Ám mégis szép.
Mert csak ő ismeri a titkot.
Az anyai szív titkát.
Hogy miként válik egy új élet önálló emberré."


(Csitáry-Hock Tamás)


2017 évi programok

2017. március 25.

2017 évi DOMINO programok

Kedves Érdeklődők!


Többen kérdeztétek, milyen terveink vannak 2017-re?
Nos egy kis ízelítő az év programjaiból a teljesség igénye nélkül (az őszi helyszínek még egyeztetés alatt):

2017.április 01 (szombat) - 15,00 óra - Pál Feri atya előadása "Elégedetten az élettel..." címmel

2017.április 08 (szombat) - 14,00 óra - Húsvéti kézműves foglalkozás a kisteleki Tündérkertben

2017.április 28. (péntek) - 17,30 óra - Dr. Sarungi Emőke felnőtt- és gyermekpszichiáter, gyászterapeuta előadása

2017.május 19, péntek (17,00 óra) – SOMA Mamagésa előadása

2017.szeptembertől báb- és meseterápiás foglalkozások a Karolina Általános Iskolában (Szeged)

2017.szeptember 16-17 - Dr.Sarungi Emőke pszichiáter vezetésével művészetterápiás személyiségfejlesztő tréning

2017.november - Adventi családi kézműves foglalkozás

Az előadások regisztrációkötelesek lesznek a megfelelő befogadó képességű terem foglalásának előzetes felmérése miatt - kérlek erre figyeljetek!

Megköszönjük, ha népszerűsítitek programjaink hírét, hogy sok jó emberhez eljusson a lehetőségek híre! :)

Ha nincs más, csak a szeretet...

2016. december 13.

Mese a kicsi kézről...



Mese e
gy kicsi kézről...

"Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.
A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.
Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
- Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon szeretett. A kicsi szem könnyezett. A kicsi fül és láb csendben ültek. A kicsi száj hallgatott. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!"

Luca, Luca, kitty-kotty...

2016. december 13.

Luca napi népszokások



Luca napi népszokások

A jeles nap névadója Szent Lucia. Ma már az egyház nem tartja történeti személynek, csak legendai alaknak. Eszerint a hölgy egy előkelő Szicíliai családból származik, fiatalon felvette a keresztény vallást. Szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.

A magyar néphitben Luca egyben jóságos és boszorkányos szent. Ez utóbbi szerint akik a nevenapján tiltott munkát végzett /(fonás, szövés, lúgzás, kenyérsütés stb /, azt kegyetlenül megbüntette.
Jóságosként  Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.

A népszokások közül legismertebb a Luca széke. Ez a szabályok szerint készített bútor köti össze Lucát karácsonnyal.
13 napig, 13 meghatározott fadarabból készült. – "Lassan készül, mint a Lucaszék".
Elkészülte után December 25-én az éjféli misére a „mesterek” a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva, megláthatták az álcázott boszorkányokat. A rontás elkerülésére el kellett menekülni előlük, és a zsebükben vitt mákot szét kellett szórni, hogy a boszorkányok azt szedegessék. Otthon  tűzre került a szék, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták  a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette.  Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágnia, a söprűt pedig keresztbe állítania, hogy minden rontástól védve legyen.
Luca-naptár: a Lucaszék készítésének 12 napja a következő év 12 hónapjának időjárását határozza meg.
Luca-búza: a jeles napon búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében. a A kikelt búzával a jövő évi termést jósolták, az adventi oltárt díszítették.
Lucázás vagy kotyolás: hajnalban a gyerekek kísértetmaskarában körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve Luca napi mondókákkal / “Luca, Luca, kitty-kotty!”/ bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe, és átkokat, ha nem kapnak ajándékot.
Ezek a legismertebb Luca napi szokások, de ahány táj, annyi népszokás ékesíti e jeles napot. Például a világító Luca-tök, szerelmi jóslások, a tyúkok "serkentése", hogy több tojást tojjanak, ebből a célból a kakassal erőset (fokhagymát, borsot) etettek, hogy jobban keressék a tyúkot. Stb-stb.

Források: Jeles napok, népszokások, Magyar Néprajzi Lexikon, Wikipédia.


Karácsonyi angyalok

2016. november 27.

Angyal érkezik...



Adventi angyalok

Karácsony előtt négy héttel egy angyal érkezik a Földre. 

Égkék ruhában jár-kel az emberek között, de azok annyira el vannak foglalva az ünnepek előtti készülődéssel, hogy észre sem veszik. 

A vásárlási láz ... szebbet, nagyobbat, drágábbat..., a pénztárgépek kattogása, a reklámok harsogó zaja elnyomja az angyal szavait, a szupermarketek tarka tömege elrejti törékeny alakját. Minden csillog-villog, zenél, követel: vegyél még, még, még...Színes-fényes papírba rejtik az ajándékaikat, lelkük sivárságát.

Pedig csupán egy gyertya fénye s egy kis csend elég lenne ahhoz, hogy az angyal a vendégük lehessen.

 

Karácsony előtt három héttel egy másik angyal érkezik. Feladata, hogy aranyszálból szőtt kosarát telepakolja ajándékokkal, s felvigye a mennybe. A kosár azonban nagyon törékeny; a rengeteg összevásárolt játék, ékszer, parfüm, plazma-tv súlya összeroppantaná. Az angyal nem is ilyen ajándék után kutat. 

Türelmesen, embertől emberig haladva keresi azt, ami súlytalan, végtelen, nem kerül semmibe, mégis mindennél többet ér. Az angyal a szeretet apró morzsáival tölti meg a kosarat.


Karácsony előtt két héttel újabb angyal látogat a Földre. Végigjár minden házat, minden otthont, néhol elidőzik néhány percre, máshonnan szinte menekül. 

Tágas tereken sétál, kivilágított parkokban üldögél, figyeli a beszélgető, egymásra mosolygó embereket. A hidegtől kipirosodott ujjak kulcsolódnak a forralt boros poharakra, gyerekek hancúroznak a frissen esett hóban, félrebillent fejű hóember álldogál egy terebélyes fenyőfa oltalmában. 

 Az angyal örömét leli a látottakban, meg-megérinti az embereket, s azok szívébe békesség, szemükbe ragyogás költözik. 

A várakozás ünneppé varázsolja a hétköznapjaikat.


Egy héttel karácsony előtt angyalok serege érkezik, elhozzák a dalt, a zenét, a táncot. A várakozás lassan véget ér, a megbocsátás egymásba kulcsolja az emberek kezét.

Emberekét, akik nem felejtették el várni az angyalokat, akik nem felejtettek el hinni a csodában, akiknek a karácsony nemcsak a díszes fenyőfát, a finom ételeket, az ajándékokat jelenti, hanem a több mint két évezredes titkot is. 

Ők azok, akik a szent éjjelen fürkészve figyelik az eget, s a csillagok fénye a mennybe vitt szeretetet sziporkázza vissza rájuk.



http://joportal.hu/jotettek/4215/az_adventi_angyalok_

 

 

November 11

2016. november 11.

Márton nap


A Márton-nap története


Márton-napi hagyományok, szokások

November 11-e Szent Márton napja. Mint minden ünnepnek, úgy ennek is megvannak a maga hagyományai, népszokásai, jellegzetességei. Ehhez a naphoz különösen sok babonát, szokást köt a néphagyomány. Mindemellett Márton-nap a 40-napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett.

A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) nevezetű városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben (a pontos dátum kérdéses). A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni.
A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szolgalelkű Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy eszem-iszomot rendeztek: asztalra tették az újbort, ettek-ittak, s fenékig ürítgették a poharakat, hogy a következő esztendőre is jó termés legyen.
A rómaiak Aesculapiust (Aszklépiosz), az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely pedig a hadisten, Mars szent madara volt. A harcias madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.
A lúd római „beceneve“, az „avis Martis“ (Mars isten madara) afféle régi szófejtéssel „Márton madara“ lett a keresztény naptárban.

Márton napja, mint időjóslás napja

A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő, és leesett az első hó. A népi hagyomány úgy tartja, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik“, azaz Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben „barna lovon nyargalász“, vagyis nem esik hó, akkor kemény, havas télre számíthatunk. „Eljött Márton szürke lovon“, mondották akkor, ha enyhe, szürke és latyakos volt az idő e napon, és ilyen esetben szintén télre számítottak. Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál“. Egy további időjóslás pedig azt mondja, hogyha Márton jókedvű, akkor bizony kemény lesz a tél. A Márton-napi időjósláshoz kapcsolódik egy olyan hagyomány, mely szerint a ropogósra sült libának a mellcsontjáról óvatosan lefejtették a húst, és szemügyre vették a mellcsontot: amennyiben a sült liba mellcsontja fehér színű és hosszú volt, akkor hosszú, havas, hideg tére számítottak. Ha a mellcsont barna és rövid volt, csak amolyan fekete karácsonyos, locs-pocs, sáros időre lehet számítani.

Emlékezés...

2016. október 30.

Mi mindig búcsúzunk...


REMÉNYIK SÁNDOR: MI MINDÍG BÚCSUZUNK

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

Új lendület...

2016. október 19.

DOMINO-morzsák...



Elmúlt a nyár, lassan ránk találnak a hosszú, nyugodt esték...indulnak az új DOMINO-programok is.
Tervezünk őszi-, téli-, tavaszi családi kézműves foglalkozásokat, író/olvasó találkozót, lendületes délutánt Pál Feri atyával, csendesülős hangfürdőt Advent idején és néhány ismeretterjesztő előadást.
Felkeresünk ajándékozható gyermekeket az ünnep alkalmából és a bennünket eddig támogatók között kisorsolunk egy karácsonyi családi fotózást a  https://hu-hu.facebook.com/csanyimonikafoto/ jóvoltából.
Tartsatok velünk újra, várunk szeretettel!

Szeptember 8

2016. szeptember 8.

Kisboldogasszony napja



SZEPTEMBER 8. - KISBOLDOGASSZONY, KISASSZONY NAPJA


Fecskehajtó Kisasszonynak is nevezték, mert úgy vélték, hogy ezen a napon indulnak útnak a fecskék.

A néphagyomány szerint Szűz Mária születésének napja, ezért Magyarországon kedvelt búcsúnap, s az asszonyok számára dologtiltó nap. Különösen a fonás tilos, senkinek eszébe se jusson e napon fonni, legfeljebb hajat!

Hajdanán az asszonyok együtt mentek ki a szabadba, úgy várták együtt a napfelkeltét. Úgy tartották ugyanis, hogy a felkelő napban megláthatja Máriát az, aki arra érdemes. a netán eső, vagy felhő akadályozta a lehetséges látomást, abból csapadékos vetésidőre következtettek az időjárás megfigyelői.

A legenda szerint Mária születésének az éjszakáján keletkezett a hunyor, mely gyökerének gyógyerőt tulajdonítottak. (Amikor Jézust szülte, akkor keletkezett a gólyahír, amelyet szintén gyógyerejűnek tartanak. Máriának a menekülésekor hullott könnyeiből fakadt a gyöngyvirág, hajából az árvalányhaj, a gyermek Jézus mosdóvizéből pedig a nefelejcs.)

Tennivalók Kisboldogasszony napján:

Egyes vidékeken e napon kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra, tehát előző este kitettek a szabadba, hogy a harmat érje, s így "az Úristen szentelje meg". Fontos, hogy „Szent Mihálko má fődbe kerüljön a mag”. Az időjárást is figyelik a gazdák, mert ha esik, nem lesz jó idő a vetésre.
Egyes helyeken ezen a napon kezdték el a dióverést és a gabona vetését.

A gazda megszentelte a vetőmagot. Ehhez tiszta ruhába öltözött, s menet közben senkihez egy árva szót sem szólt, vetés közben pedig főleg tilos volt káromkodni. Miután végzett, magasra dobta a zsákot, hogy akkorára nőjön majd az elvetett magból a gabona. Más vidékeken az elvetendő búzát Kisasszony napjára virradóra ( tehát 7-én estig) egész napra a harmatra tették azért, hogy meg ne romoljon, meg ne dohosodjon.

Igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket, alvóra szemezni a gyümölcsfákat. Az utóbbi természetesen a férfiak dolga volt, akárcsak a szántás, vagy az aktuális magvetés.

Ellentétes nap is, mert amilyen az idő ezen a napon, annak az ellentéte következik majd be az ősz folyamán.Az időjárást is nagyon figyelik a gazdák ekkor, mert ha esik, nem lesz jó idő a vetésre. Ha bugyborékos vagy ritkaszemű az eső, esős időszakot jósol. A népi időjóslás szerint amilyen ennek a napnak az időjárása, annak az ellenkezője jellemzi az egész őszt. Hegyvidéken úgy tartják, ha Kisasszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, hiszen a régi mondás szerint:

“Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek.
Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek.”

® Litofilm Kft